Ez a kinyomtatott oldal a keskenyut.hu honlapjáról
(www.keskenyut.hu) származik.


Megemlékezés Járekon

2015. május 16.

Négy autóbusznyi német küldöttség; egykori internáltak és hozzátartozók emlékeztek meg ma délelőtt a járeki emlékkeresztnél arról a több ezer német, magyar és más származású ártatlan áldozatról, akik 1944 és 1946 között a gyűjtőtáborrá átalakított településen veszítették életüket. A megemlékezésen jelen voltak a Duna-menti svábok, a tartományi szervek, valamint az önkormányzat képviselői is. Járekon hat és fél ezer ember, közülük ezer gyermek vált áldozatává az akkori gyűlöletnek és esztelenségnek, illetve az éhezésnek. A megjelenteket Hans Supritz, a Duna-menti Svábok Szövetségének elnöke köszöntötte, majd többen felidézték a szörnyű eseményeket.

Barth István gyermekként élte túl a láger viszontagságait:

- Én hét éves voltam akkor, emlékszem, a futaki németeknek menniük kellett Járekra. Gyalog mentünk, nagyapám mellett gyalogoltam. Újvidékig, majd Újvidékről Járekra. Arra is emlékszem, hogy a dédnagyanyám mellettem a padon veszítette életét, másnap ment egy kocsi és vitte a holtakat a temetőbe – emlékezett vissza.

A Német Nemzeti Tanácsnak nagy szerepet kell vállalnia abban, hogy az ártatlan áldozatok méltó emlékhelyet kapjanak, mondta Göncző Mandler László a tanács elnöke: - Itt Járekon ez az agónia már tíz éve húzódik, és még mindig nincs felállítva emlékmű. A német minisztériumtól és a szerbiai politikusoktól olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy ameddig a Nemzeti Tanács ezt nem indítványozza hivatalosan, addig nem tud senki sem lépni.

A megemlékezést követően a küldöttség képviselői valamint a hozzátartozók elhelyezték a kegyelet virágait.

© keskenyut.hu 2015-05-18