2011. május 15.
Keresztállítás Csurogon

Stanyó Tóth Gizella

 Támogató budapesti zarándoklat, kegyeletadás Csurogon a tömegsírnál

"Vérrel, könnyel szentelt hely ez,/ tanúsítja ez a kereszt!/ 1944-2011" olvashatjuk a 18. fakereszten, amelyet, mint minden eddigit Légvári Sándor, az 1944-45-ös csurogi megtorlások egyik túlélője ácsolt az ártatlanul kivégzett szeretteik emlékére, és amelyet vasárnap (május 15-én) állítottak fel Csurog határában az egykori sintérgödröknél, ahol a kivégzetteket elföldelték.

Teleki Júlia és a Légvári házaspár szervezésében 1994 óta mindenszentekkor, halottak napján emlékeznek meg szervezetten a tömegsír helyszínén a megtorlások mártírjairól, mintegy 3000 csurogi és környékbeli magyarról. Tavaly (mint írtunk róla) először történt meg, hogy egy évig helyén maradt a kereszt. Január végén azonban ismét eltűnt. Biztatóan hatott, hogy a rendőrség ezúttal gyorsan fényt derített az ügyre. Közleményük szerint a kegyhely meggyalázását két kiskorú fiú követte el. Az akkor elkezdődött, tartományi szinten kezdeményezett hivatalos megbeszélések a csurogi emlékpark létrehozásáról és az emlékműállításról azonban megrekedtek. Az idős túlélők, a hozzátartozók és támogatóik úgy vélik, hogy nincs mire várniuk, cselekedniük kell, hogy még életükben méltón megemlékezhessenek mártírjaikról.

A vasárnap felállított kereszt felkiáltójel és figyelmeztetés is egyben: A múltat bevallva válhat békévé az emlékezés, s méginkább, a jövendő. A túlélők, a hozzátartozók elszánt törekvéseit sokan támogatják határon innen és túl. A vasárnapi megemlékezésre Budapestről szervezett zarándokutat a Délvidéki Mártírium 1944-45 Alapítvány. Szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy az eddigi megemlékezésektől eltérően sem a hazai egyházi, sem a világi méltóságok nem jelentek meg. Még nem fordult elő, hogy lelkipásztor ne mondott volna imát mártírjaink lelki üdvéért, vagy ne szentelte volna meg a felállított keresztet. Árnyékot vetett ez, sajnos, az egész megemlékezésre. De, hogy nem szabad a küzdelmet feladni, bizonyították azok, akik eljöttek a megemlékezésre. Teleki Júlia a szervezők nevében köszöntött minden kegyeletadót, köztük Répás Zsuzsanna államtitkárhelyettes-asszonyt, Ékes Ilona képviselőt, Korsós Tamás főkonzult Szabadkáról, Kapronczai Pétert, a Belgrádi Magyar Nagykövetség titkárát, Magyar Annát, a Csongrád-megye közgyűlés elnökét, Zakár Péter történészt Szegedről, Cseresnyés Magdolnát, mártírium alapítvány kuratóriumi titkárát és Matuska Márton publicistát. Min mondta: "mindent meg kell tennünk, hogy méltó kegyhellyé váljon ez a terület, ahol a tömegsírok vannak. A halottakat megilleti a végső tisztelet, az élőket pedig a méltóság teljes megemlékezés. Ha nem kapunk segítséget, megcsináljuk mi magunk, csak engedélyezze a hatalom."

-Emlékezni jöttünk a csurogi magyarokra, az 1944-45-ös tragédia ártatlan magyar áldozataira – emelte ki beszédének kezdetén Répás Zsuzsanna. – Fájdalmukban osztozva hoztam magammal a Magyar Kormány, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és az egész magyar nemzet együttérzését. Feladatom, hogy közvetítsem: az Önök gyásza a nemzet gyásza is egyben. Az áldozatok szenvedése, és a hozzátartozók árvasága az egész magyar nemzetet ért tragédia és megpróbáltatás. A Magyar Kormány kitűzött célja, hogy a Csurogon és Délvidéken 1944-45-ben történtekkel kapcsolatban a történelmi igazság kimondassék. Ezért is támogatjuk és szorgalmazzuk a történelmi tényfeltáró bizottság munkáját. Ezért kell, hogy történelemkönyveinknek is része legyen az évtizedekig elhallgatott csurogi és vajdasági borzalom.

A kollektív bűnössé nyilvánítás ideológiája a legsúlyosabb téveszmék egyike. Meg kell tanulnia ezt az egész világnak végérvényesen a huszadik század borzalmai, köztük a csurogiak, a vajdasági magyarok és a németek 44-45-ös tragédiája alapján. A kollektív bűnösség pecsétje nyitott kaput az aljas embertelenségek sorának, melyet az ártatlan lakosság ellen alkalmaztak.

És mit tegyünk mi, akik elköteleztük magunkat az Élet mellett, s arra szegődtünk, hogy áldássá legyünk embertársaink számára?

Tisztelegjünk a nemzetükért életüket adó hősök emléke előtt, és gyászoljuk meg együtt az ártatlan áldozatokat. Magyarokat, németeket, zsidókat, horvátokat és szerbeket. Akiknek vére a miénkkel egy. Akik ugyanabból a teremtésből származnak, mint mi.

Vigasztalni, sebeket gyógyítani csak emberi méltóságukat őrző emberek tudnak, s a gyógyulás így sem könnyű. Az áldozatoknak csak azt a tiszteletet, békét és igazságot tudjuk felkínálni, amiben mi, itt élő emberek egymást részesítjük. Magyarok, szerbek vagy mások, anélkül hogy egymást nemzeti vagy bármi más alapon osztályoznánk. Így jöhet el a bűn megvallása, így lehetséges megbocsátás, tisztelet, béke és igazságosság.

A mártírhalált halt Dupp Bálint csurogi plébánosra emlékezve, Matuska Márton elmondta, hogy adatai szerint 30 lelkipásztort végeztek ki Vajdaságban 1944 őszén. Reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben nekik is szobrot avathatunk, mert azok, akik meghaltak a tisztességes elveikért, ezt megérdemlik.

Az emlékmű és az emlékpark terve már elkészült, az érdekeltek a helyszínen megtekinthették Cseresnyés Magdolnánál. Közös imával, koszorúzással és gyertyagyújtással ért vége a megemlékezés.

Galéria

 

Felhívások, események
„Személyesen ástam el őket… Nem tudok gázolni rajtuk…”

Kurcz Ádám István írása a Magyar Szóban

Beismerő vallomás http://www.slobodnisrbobran.com/vreme-je/
"Polgári Magyarországért" díj a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítványnak

Ma sem mondhatunk le az igazságról és az igazi emberi jogokról

Felhívás!
1944-45-es történések kutatása Óbecsén
Kronológia (1914-2016)
Folyamatosan frissülő naptár rovatunkban a délvidéki magyarság XX. századi történetében keresgélhet Vékás János és Mák Ferenc kronológiája alapján, kiegészítve azt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás közvetlen és részletes történéseivel.